Ige:

Mát 28,18-20 És hozzájuk menvén Jézus, szóla nekik, mondván: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

Folytatjuk ma is, 2021. jan. 03-án az Úr Jézusról szóló sorozatot. Ebből a szakaszból olvastuk Igét újévkor is. Akkor azt emeltem ki, hogy az Úr velünk van/lesz minden napon, ebben az évben is. Most pedig arról lesz szó, hogy a mi Urunk, Akié minden hatalom mennyen és földön, velünk van/lesz a ránk bízott szolgálatban minden napon a világ végezetéig. A következő kérdésekre keressük a választ: 1. Mire használta az Úr e földön a nagy hatalmát? 2. Mit bízott miránk most az Úr? 3. Hogyan van velünk a szolgálatban?

2.) Mire használta az Úr e földön a nagy hatalmát?

Így is kérdezhetnénk: Miért nem tette teljesen láthatóvá, hogy minden hatalom az Övé? Miért szolgaként járt közöttünk, és még ma is miért lehet Őt megvetni és gyalázni? Miért nem pusztította el a gonoszt, az ellenségeit? Azért alázta meg magát, hogy örök életet adjon. Ő maga mondta: Ján 17:2 Amiként te hatalmat adtál neki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, amit neki adtál.

Ha nagy hatalmát azonnal láthatóvá tette volna, ha dicsőségének ragyogása az ellenségeit elpusztította volna, akkor mindnyájan elvesztünk volna. De inkább Ő halt meg, hogy mi megmeneküljünk.

Az Úr Jézus példát mutatott mindenkinek, aki hatalmat kapott: akár a családban, gyülekezetben, a társadalomban, hogy a hatalmat szolgálatra kaptuk. Ján 13:3-5 Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott neki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy, Felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy kendőt vévén, körülköté magát. Azután vizet tölte a medencébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, amellyel körül vala kötve.

Olvassuk el ismét az alapigét, Mát 28,18-20. Ebből most csak arra hívom fel a figyelmünket, hogy az Úr a mindenható erejét arra fordítja, hogy a tanítványai számára lehetővé tegye az Ige hirdetését az egész világon azért, hogy az emberek üdvösségre jussanak. Végeredményben a tanítványokon keresztül, és ma a hívőkön keresztül is az Úr szolgál az embereknek.

Eljön majd az idő, amikor nagy hatalmával ítélni fog, de most még szolgál, hívogat, megkeresi és megtartja az elveszetteket.

2.) Mit bízott miránk most az Úr?

Akiket az Úr Jézus már megtalált, üdvösséget kaptak, azokat azért tartja még e földön az Úr, hogy rajtuk keresztül is szolgáljon az embereknek. Általunk, hívő emberek által is keresi az elveszetteket. Az Úr általunk, az életünkön és szavainkon keresztül is üdvösségre hívogat.

Tudom, hogy több testvér úgy emlegeti a felolvasott Igét, hogy ez nekünk is szóló „misszióparancs”, és szorgalmazza a világmissziót. Nem kétséges, hogy az apostolok ezt végezték, és utánuk sok-sok misszionárius is. De most a legtöbb hívőnek nem az a feladata, hogy menjen el más országba vagy földrészre missziózni. Van éppen elég terület itthon is, ahol élünk: a családban, munkahelyen, rokonok, ismerősök, szomszédok között. Legtöbbünknek itthon van feladatunk.

Vannak olyan szolgálatok is, amiket „a szentek tökéletesítése céljából” adott az Úr, tehát nem az elveszettek felé. De mikor ezt tesszük, és a hívő emberek érettebbek lesznek, az életük egyre jobban hasonlít az Úr Jézushoz, akkor ezzel a kívül valók felé is szolgálunk. Fénylünk közöttük, mint csillagok e világon, életnek beszédét tartván elébük. Alkalmasakká válunk arra, hogy látva az életünket, kérdezzenek: Honnan van az örömed, a nyugalmad, a hited? Miért nem állsz bosszút? Sok-sok kérdést tehetnek fel. 1Pét 3:15-16 Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek [legyetek] megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel: Jó lelkiismeretetek lévén; hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket.

E szolgálatokat ellenszélben, sok támadás közt végezzük. Erőnket meghaladó feladatok ezek, de az Úr Jézus ad hozzá erőt, az Ő mindenek felett való hatalmából.

Amikor már az Úr Jézus által bűnbocsánatot kaptunk, amikor Isten gyermekei lettünk, az Úr hazavihetett volna a mennybe. Azért nem tette, mert általunk akarja még tovább végezni az emberek hívogatását, keresését, megmentését. Nagy a felelősségünk, nagy a feladatunk; de Krisztus hatalmából mindig meríthetünk.

3.) Hogyan van velünk az Úr minden nap a ránk bízott szolgálatban?

1. Kezdjük az alapigével! Olvassuk el megint Máté 28:18b-20

Az Úr feladatokat adott a tanítványoknak, és ezek végzéséhez kötötte az

ígéretét: én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Mintegy azt ígérte, hogy együtt munkálkodik velük. Így is volt! Márk 16:20 Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az igét a jelek által, amelyek követik vala. A jelek, a csodák nem öncélúak voltak, hanem azok által erősítette meg az Úr a hirdetett Igét. Ma nem ilyen jelekkel és csodákkal erősíti az Úr a hirdetett Igét, hanem a hívő emberek életének a jó bizonyságával.

2. Az ősatyákkal, Izsákkal és Jákóbbal az volt az Úr terve, hogy megsokasítja őket az Ábrahámnak adott ígéret szerint azért, hogy majd utódaik közül támadjon Krisztus test szerint. Velük volt, és megőrizte őket. Megáldotta Izsákot, mikor irigykedtek rá, versengtek vele. 1Móz 26:24 És megjelenék neki az Úr azon éjszaka, és monda: Én vagyok Ábrahámnak a te atyádnak Istene: Ne félj, mert te veled vagyok, és megáldalak téged, és megsokasítom a te magodat Ábrahámért, az én szolgámért. Jákóbhoz is így szólt: 1Móz 28:15 És íme én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem amit neked mondtam

Jákób késői leszármazottjaihoz, Izrael népéhez is így szólt az Úr: Ézs 43:1-2 És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Miért volt velük az Úr? Megérdemelték talán? Nem! A bűneik miatt sokszor megfenyítette, akkor éppen ellenükre volt Isten. De megtartotta őket, hogy a Messiás eljöhessen a földre az Írások szerint.

3. A babiloni fogság szemléletes példa arra, hogyan van az Úr velünk. A nép ismételt figyelmeztetés ellenére is súlyosan vétkezett. Az Úr ellenük fordult, de az atyáknak tett ígéretéért maradékot hagyott, nem mindenki pusztult el. Egy részüket a babiloni fogságban tartotta meg, és 70 év múlva hazavitte őket. Velük volt a fogságban. Hatalmas karja őrizte őket a pogány világbirodalomban! Emlékszünk Eszter könyvéből, hogyan akarta Hámán az egész maradékot kiirtani, de Isten nem engedte, velük volt.

4. A fogság után is velük volt, hogy felépítsék a templomot. A templomépítés Isten akarata volt. Nagy nehézségek voltak, ellenséges környezetben építkeztek. Az Úr biztatta őket, hogy a nehézségek ellenére is tegyék, mert velük van. Agg 2:4 De most légy bátor, Zorobábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te főpap, és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura.

5. Az Úr személy szerint is kiválaszthat valakit a szolgálatra. Nem ígéri a kiválasztottaknak sem, hogy minden zökkenőmentes lesz. De azt megígéri, hogy velük lesz.

Gedeon. Az Úr angyala jelent meg neki, és így köszöntötte: Az Úr veled, erős férfiú! Gedeon kétségbe vonta azt is, hogy ő erős, és azt is, hogy az Úr velük van. Mert hiszen a midianiták már tönkre tették az egész országot. Erre az Úr megbízta Gedeont, hogy menjen el ezzel a kevés erővel, és megszabadítja Izraelt Midián kezéből. Hogyan? Bír 6:16 És monda neki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert. Így történt! Az Úr hatalmas ereje győzött Gedeon által.

Jeremiás. Jer 1:7-9 Az Úr pedig monda nekem: Ne mondd [ezt]: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok neked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nekem az Úr: Íme, az én igéimet adom a te szádba!

Isten teljesítette az ígéretét: Jer 20:11 De az Úr velem van, mint hatalmas hős, azért elesnek az én kergetőim és nem bírnak [velem], igen megszégyenülnek, mert nem okosan cselekesznek: örökkévaló gyalázat lesz [rajtuk] és felejthetetlen.

Pál apostol. Korinthusban sokan ellene álltak a hirdetett Igének. Apcs 18:9-10 Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: Mert én veled vagyok, és senki sem támad reád, hogy neked ártson; mert nekem sok népem van ebben a városban. Voltak Pálnak ellenségei, de amíg el nem végezte a rá bízott munkát, nem árthattak neki.

Testvérek! Minden hívő emberre bízott az Úr valamit. Lehet, hogy a gyermekei nevelését, bizonyságtételt, igehirdetést, bármit. Abban biztosak lehetünk, hogy az Úr velünk van, hogy elvégezzük. Akármilyenek az ellenségeink, nem árthatnak, amíg be nem fejeztük a munkát, a megbízatást.

Azt azonban elvárja az Úr, hogy bízzunk Benne, ragaszkodjunk Hozzá, ne adjuk fel. Őt hívjuk segítségül. Zsolt 91:14-15 Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.

Befejezem:

Nagyon bátorító, hogy az Úr, Akié minden hatalom mennyen és földön, velünk van minden napon, a világ végezetéig. De ne feledjük, hogy ez nem jelenti azt, hogy semmi fájdalom vagy szenvedés nem érhet minket. De az Úr ezek közt is velünk van. Zsolt 34:20 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.

Ef 6:10-11 Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Ámen

Énekeljük el közösen a 266. éneket: Csend, lelkem, csend, hiszen az Úr veled…